A Békés Harcos útjának a végén "Szókratész", Dan bölcs, öreg tanítója elküldi a férfit egy világ körüli útra, és Dan ezt meg is teszi egy kutatói ösztöndíjnak köszönhetően. Meglehetősen sok helyet felkeres szerte a világban, de utazásairól a Békés Harcos útjában nem sok szó esik.
Éppen ezért írta meg ezt a könyvet, hogy ezekről a kiesett - jobban mondva elveszett - évekről beszámoljon, úgyhogy nem egy szokványos folytatást tartasz a kezedben. Sőt, az sem baj, ha még nem olvastad az előző kötetet, mert a szerző az előszóban mindenről beszámol, amit a könyv keletkezéséről és céljáról tudni kell. Azért is nevezi elveszett éveknek a világ körüli úttal töltött időt a szerző, mert igazából nem kapott választ a kérdéseire, bár az kétségtelen, hogy sok mindent látott, amit a későbbi tanítói és írói munkája során fel tudott használni.
A könyv nem a teljes világ körüli útról szól, hanem elsősorban a Hawaii szigetén töltött időről, amelynek során egy Chia Mama elnevezésű sámánasszonytól kap különböző tanításokat, szóval ez a könyv nagyon hasonló az előző kötethez, csak éppen Dan jóval keményebb próbákon megy keresztül.
A Hawaii-ra való utazás már önmagában is egy hatalmas küldetés, ugyanis Chia Mamához maga "Szókratész" küldi el Dant, de még csak a nevét sem mondja meg a keresendő személynek, szóval hősünknek pusztán néhány ködös információ segítségével kell megtalálnia az asszonyt.
Ha ez sikerül, akkor készen áll a további tanításokra, ha nem, akkor sajnos fel kell adnia. Szerencsére sikerül neki, úgyhogy az elméje készen áll a további kiképzésre, amelynek során szembe kell néznie a jelenlegi szorongásaival, félelmeivel azáltal, hogy Chia Mama megismerteti vele a különböző csakrákat, elsősorban az alsó három csakrát.
A könyv érdekes módon nem csakráknak nevezi a hét energiaközpontot, hanem szinteknek, miután a hawaii őslakók szerint az emberi test egy hétemeletes toronyhoz hasonlít, amelynek hét szintje van. A lényegük azonban hasonlít a távol-keleti filozófiák tanításaihoz. Ebből az alsó három szint jelenti az alapzatot, vagyis az emberi érzelmeket tulajdonságokat, míg a felső négy szint jelenti a szellemi képességeket, amelyet a könyv összefoglalóan Felsőbbrendű Én-nek nevezett el, szemben az alsó három szintet jelentő Alsóbbrendű Én-nel.
Dan-nek keresztül kell utaznia ezeket a szinteken, különösen az alsó három szinten, hogy szembenézhessen végre a félelmeivel, és megélhesse a gyökér-, a szakrális-és a napfonatcsakra tanításait. (Nem véletlenül kapta tehát a könyv a következő alcímet: A Békés Harcos szent utazása). Az utazás kegyetlen lesz a számára, de csak így tudja meglépni a Nagy Ugrást, amely a szívcsakrához és a felső, szellemi szintekre vezet. Azért nevezik ezt Nagy Ugrásnak, mert ez egy komoly lépést jelent a fizikai szintről a szellemi szintre, amihez rengeteg energia szükséges.
Sok emberben nincs is meg ez az energia, ezért nem tudják a sorsukat sem megváltani, legalábbis Chia Mama szerint nem. Dan-nek viszont éppen ez a feladata.
Miközben Dan követi Chia Mama utasításait, megismerkedik a sziget lakóival is, sőt egy régi ismerősével is találkozik, aki már a Békés Harcos útjában is szerepelt.
Ha tetszett a Békés Harcos útja, és kedveled a misztikus-spirituális regényeket, akkor biztosan tetszeni fog ez a könyv is, hiszen tele van pozitív gondolatokkal.
Kapcsolódó olvasnivalók:
Dan Millman: Szókratész utazásai - a Békés Harcos útjának előzményregénye
Király, csak ezt a könyvet szinte sehol sem lehet már megvásárolni. Sajnos..
VálaszTörlés