Dan Millman: A békés harcos útja

A könyv címe két olyan fogalmat egyesít, amelyek látszólag gyökeres ellentétek, legalábbis nálunk az európai civilizációban mindenképpen. A harcos szóról ugyanis leginkább a katona szó jut az emberek eszébe, a katonáról pedig a hadsereg és háború, amely egy agresszív folyamat, ami eleve kizárja a békét. Minderre ráerősítenek még a különböző amcsi akciófilmek is, ahol szintén az értelmetlen agresszió bemutatása a cél, azaz totálisan megsemmisíteni az ellenfelet.
Ha azonban elkezdesz megismerkedni a különböző távol-keleti filozofikus tanokkal, rájöhetsz arra, hogy ez a két fogalom nincs is olyan távol egymástól: a távol-keletiek ugyanis a harcos fogalmát sokkal inkább a cselekvő emberrel azonosítják, nem pedig a katonával, meg a háborúval, ami némiképpen enyhíti a dolgot, hiszen a cselekvő ember akár pozitív irányban is léphet.
A béke fogalmáról is máshogy gondolkodnak ők, mint mi, hiszen amíg nálunk a béke egy eseménytelen, monoton dolognak tűnik, Távol-Keleten ezzel szemben a legnagyobb erőt és dinamizmust kapcsolják hozzá, tehát cseppet sem unalmas dolog.
Mindezt a távol-keleti harcművészek is tudják, akik ebben a legmélyebb béke állapotában vannak, még akkor is, amikor éppen harcolnak egymással. Ennek a harcnak azonban az európai gondolkodással ellentétben az a lényeg, hogy megtanulják tisztelni az ellenfelet, mind fizikai, mind szellemi szinten egyaránt, tehát nem a megsemmisítés a cél. Most kérdezheted, hogy mi köze van a távol-keleti filozófiához ennek a könyvnek, de olvasd tovább a bejegyzést és kiderül.

A könyv egy amerikai egyetemista srácról szól, akinek minden megadatott az életben: középosztálybeli család, szülői szeretet és biztonság, remek külső adottságok, szóval jó úton haladt a társadalmi népszerűség felé. Minderre csak ráerősített az, hogy a gyereknek kiváló érzéke volt a sporthoz is, egészen pontosan az atlétikához, és a tornászáshoz, úgyhogy a srác tinédzserkorában már elég sok bajnokságot megnyert.
Miután jól tanult és értelmes volt, felvették a Berkeley-ben található egyetemre, de ott is elsősorban a sportra koncentrált.
Lehet, hogy azt gondolod, hogy ez egy irigylésre méltó helyzet, de nem ez a valóság, ugyanis a srác kezdett magától elszállni, és úgy gondolta, hogy vele egyáltalán nem történhet semmi rossz, hiszen eddig is az élet napos oldalán élt.
Egyetlen probléma azonban mégiscsak beárnyékolta az életét: a fiú ugyanis nem lelt igazából valódi lelki békére, és megelégedettségre, bár ő ennek nem volt tudatában, így megfogalmazni sem tudta, hogy mit érez valójában.
Csak annyit tudott megállapítani, hogy valamiért alvásproblémák gyötrik: vagy nem tudott aludni, vagy pedig mindig rémálmok kínozták, amelyekben ráadásul mindig volt egy visszatérő alak, egy idős ember személyében.

Aztán az egyik álmatlan éjszakán elhagyta a kollégiumot, hogy a közeli non-stop benzinkúton némi gyümölcslevet és sütit vegyen, és ekkor kezdett el gyökeresen megváltozni az élete: a kúton ugyanis egy idős ember teljesített szolgálatot, aki nagyon ismerősnek tűnt a fiú számára, aki hamarosan rájött, hogy ő szerepelt a különös rémálmaiban!
Rövidesen beszélgetni kezdenek, de az öreg nem hajlandó egyenes válaszokat adni a fiú kérdéseire, sőt még csak a nevét sem hajlandó megmondani, ezért a "Szókratész" nevet kapja a keresztségben, az ókori különc filozófus után.
Nos, ez a "Szókratész" nem egy hétköznapi figura, már csak azért is, mert képes pár különleges mutatvány végrehajtására, amit elvileg az ember nem tud megcsinálni, továbbá mindig valami nyugodt derű jellemzi, tehát nem agresszív, vagy panaszkodós, mint általában az emberek jó része. Az ezotériában jártasabb olvasók mindjárt elkezdhetnek gyanakodni, hogy az öreg nem is ember, hanem valamilyen entitás, szellemi vezető, angyal, szóval ilyen magasabb rezgéstartományból érkező lény.

Mindenesetre ez a könyv bizonyíték arra, amit már annyiszor hangoztattam: a két világ - már mint az emberi és a szellemvilág - közötti kommunikációs rendszerek különbségére, ami azt jelenti, hogy ha elolvasod a könyvet, jobban meg fogod érteni az Univerzum és a Vonzás Törvényének a működését.
A fiú nem csak szellemi tanításokat kap mesterétől, hanem kőkemény fizikai leckéket is, amelynek során böjtölnie kell, hogy a szervezete megtisztuljon, továbbá el kell sajátítania a távol-keleti sportokat is, például a taj csit.  Az óriási változás nagyon megviseli a fiú szervezetét, amelyet tovább súlyosbít egy motorbaleset is, melynek során a lába olyan komolyan megsérül, hogy az orvosok azt mondják, nem sportolhat tovább. Ennek ellenére "Szókratész" tanításai és segítő keze nyomán mégiscsak visszatér a sport világába, sőt tornászbajnokságot nyer! Hát, ennyit erről...
A kőkemény kiképzésben azonban a fiú váratlan segítséget kap egy titokzatos Fekete Hajú Lánytól, aki "Szókratész" segédje, és aki azonnal megtetszik a fiúnak. Mindez azért érdekes, mert ő az első nő, aki komolyan felkelti az érdeklődését, és akinek a figyelméért meg kell dolgoznia.
 A korábbi sportsikerek hatására ugyanis elég sok lány közeledett hozzá, akik felajánlkoztak neki, de ők nem voltak olyan érdekesek.Viszont ez a lány más, de pont ő az, aki elérhetetlen marad a fiú számára, legalábbis úgy tűnik... Találkozik viszont egy másik lánnyal is, akivel kölcsönösen megtetszenek egymásnak, míg végül az egyetem befejezése után összeházasodnak és kislányuk születik.
 A fiú innentől kezdve megfeledkezik idős mesteréről és a tanításairól, és beilleszkedik az átlag polgári életbe: még a sportsikereiről is lemond, és inkább edzőnek áll, hogy a családját él tudja tartani. Sajnos, a nagy karrierépítésben pont a családjáról feledkezik meg, ezért útjaik csendben elválnak, és a férfi új életet kezd, amelyben ismét szerepet kap "Szókratész" is, aki szeretettel várja vissza.

Gondolom tudod már, hogy a főszereplő fiú, az maga Dan Millman, tehát ez a könyv önéletrajzi elemeket jócskán tartalmaz, viszont ez a regényszerű cselekmény sokkal érdekesebb, mint a sokadik elméleti spiritualitással, vagy filozófiával foglalkozó könyv.
A Békés Harcos útja érdekes egyvelege a távol-keleti filozófiának és Eckhart Tolle tanításainak, bár a távol-keleti tanok erőteljesebben jelen vannak ebben a könyvben, de ez nem is csoda, hiszen Tolle tanításai is lényegében innét nőttek ki.
A könyv lényege mindenesetre az, hogy maradj a jelenben, és ne a múltban, vagy a jövőben élj, hanem egyetlen pontra koncentrálj, vagyis a jelenre, amely a különböző meditációk célja is egyben. Igaz, hogy a könyvben nem sok szó esik konkrétan a meditációkról, de ennek a könyvnek nem is az a célja, hogy megtanítson meditálni, sőt a távol-keleti filozófia teljes egészét sem innét fogod elsajátítani. Dan Millman inkább egy újfajta látásmódot akar megmutatni, amelyen keresztül más szemszögből nézheted a dolgokat, szóval hasonló hatással lehet az életedre, mint a Titok és társai, csak éppen Millman nyelvezete kevésbé hatásvadász.

"Szókratész" különböző, a jelenlegivel párhuzamosan zajló dimenziókba küldi el Dant, aki ezeknek az utazásoknak a során katartikus élményeket él át, és elkezd szépen lassan változni, miközben a félelmeivel is szembenéz.
"Szókratész" a könyv végén egy világkörüli utazásra is elküldi Dant, hogy tovább tágítsa a fiú látókörét, de erről az utazásról a könyvben alig esik szó, de utazásai során sem lel valódi válaszokat a kérdéseire. Ez a világkörüli út azonban mégsem volt hiábavaló, hiszen ez alatt az idő alatt is sok mindent megtanult, például jógát, távol-keleti filozófiát, meditációs technikákat, amelyeket a későbbi munkája során remekül kamatoztatott.
Dan Millman elsősorban távol-keleti sportok oktatásával foglalkozik, de  ezoterikus íróként is egyre inkább ismert a neve. Az igazi világhírt éppen pont ez a könyve hozta meg a számára, de a magyar olvasók az Erre születtél című könyvét is jól ismerik.

Kapcsolódó olvasnivalók:

Dan Millman: Szókratész utazásai - a Békés Harcos útjának előzményregénye