Osho: Szerelem, szabadság, egyedüllét

Ez a könyv korábbi Osho tanításokat mixel össze, szóval aki ismeri a mestert, az már nem fog olyan komoly újdonságokat benne találni. A könyv nemcsak a fenti három témáról szól, hanem szexről, kapcsolatokról, gyereknevelésről, és ugyanakkor erőteljesen kritizálja az emberi társadalmat, és azt is megosztja velünk, hogy ő hogyan képzeli el az ideális társadalmat, ami egyben utópia is. A könyv címében olvasható három fogalom (szerelem, szabadság, egyedüllét) szorosan kapcsolódik egymáshoz, ugyanis Osho szerint mindannyiunknak alaptermészetünk a szabadság és az egyedüllét, ami nem ugyanaz a magánnyal. Utóbbi ugyanis rombol, míg az egyedüllét épít, csak éppen az emberek rettegnek tőle, mert kiskoruktól megszokták, hogy körül vannak véve a többi emberrel.

Egy ideális kapcsolatban két független lélek találkozik Osho szerint, akik nem akarják birtokolni egymást, hiszen már mindenük megvan, és nem függenek a másik embertől. A jelenlegi párkapcsolatok azonban nem ilyenek, inkább az ellenkezője: az emberek ugyanis nem szeretik magukat, ezért a másik embert sem tudják igazából szeretni, sőt éppen a többiektől várják a szeretetet!
A legtöbb ember valójában üres, semmijük nincs, mindenüket mástól kapták (pl. a nevüket a személyiségüket), ráadásul ezek mind mulandó dolgok, mert a halállal eltűnnek. Ez az oka annak, hogy az emberek félnek a haláltól, illetve a szextől, ugyanis mind a kettő az ego eltűnésével jár.
Ez a könyv nem foglalkozik a halállal, a szex-szel is csak átfogóan, miután a szerelemnek és a párkapcsolatoknak fontos része a szexualitás is. A szexről alkotott részletes véleményét azonban a Szexügyek című könyv tárgyalja, amelyről korábban én is írtam már itt a blogon.

Osho véleménye az emberek szexuális életéről eléggé lesújtó: szerinte azért terjedt el a prostitúció, a különböző perverzitások és a pornográfia a társadalomban, mert a vallások mindannyian bűnös dolognak tartják a szexet, ezért az emberek a különböző vallási előírások alapján elfojtották azt. A pszichológia viszont kimondja, hogy amit el akarunk fojtani, az nem tűnik el, hanem kerülő úton és sokszor beteges formában jön a felszínre. Ilyen a prostitúció, illetve a szex perverz formái is.
A szex úgy a legteljesebb élmény, ha a partnerek szeretik is egymást, de Osho szerint az emberek jelentős része még saját magát is képtelen szeretni nemhogy a másikat, ezért mindig van bennük valami üresség. Osho azt fejtegeti a könyvnek az első részében, hogy az embereknek nincsen többletenergiájuk a másik ember felé, tehát igazáéból nem tudnak a többieknek semmit sem nyújtani, ezért inkább önigazolást keresnek, illetve belemennek különböző játszmákba, hogy a kínzó energiahiányukat valahogy feltöltsék.
Persze ez nem új gondolat, mert többen leírták már, de Oshonak olyan provokatív a stílusa, hogy egyszerűen muszáj rá odafigyelni.

A mester az önszeretet hiányát is elsősorban a különböző vallásokra, meg úgy egyáltalán a társadalomra fogja, hiszen  nekik rabszolgák kellenek, azt pedig csakis úgy lehet elérni, hogy elgyengítik az embereket, és lényegében megtiltják nekik, hogy önmagukat szeressék.
Ennek az a köze a szerelemhez, hogy a mester szerint, az amit mi szerelemnek, illetve szeretetnek gondolunk az egyáltalán nem az, sokkal inkább őrület, illetve az ego játéka. Az igazi, spirituális szerelem jóval több ennél, és semmi köze nincs az egóhoz, mert a testi vágyhoz. Erről szól a könyv első része, míg a második rész már a (pár)kapcsolatokat veszi célba.

Osho azt állítja a könyv harmadik és negyedik részében (azaz a szabadság és egyedüllétről szólókban), hogy a szabadság és az egyedüllét az embernek két veleszületett adottsága, de valahogy mégsem élnek velük, mert a társadalom elbolondította őket, ezért a szabadságról azt sem tudják, hogy micsoda, az egyedülléttől pedig rettegnek. Ez utóbbi azért van, mert a csecsemőt a születésétől kezdve több ember is körülveszi, illetve később is közösségben éli az életét, de ha netalán mégis egyedül lenne otthon, akkor is menekül önmagától, és inkább valami pótcselekvésbe kezd, pl. tévénézés, zenehallgatás, internetezés, stb.
A szabadságot pedig már gyermekkorban elveszik az emberektől, hiszen körbebástyázzák őket egy csomó tennivalóval - főleg a nyugati civilizációban -, úgyhogy az emberek jelentős része el sem hiszi, hogy egyáltalán van választási lehetősége.
Osho szerint a párkapcsolatok sem a szabadságról szólnak, hanem a birtoklásról és a korlátokról, ezért nem csoda, hogy sokan börtönnek érzik a kapcsolatot, és sok esetben sajnos igazuk is van.

A mester úgy gondolja, hogy a jelenlegi kapcsolatrendszernek (vagyis a házasságnak és a családnak) végképp befellegzett, ugyanis ezek  már divatjamúlt létezési formák, és helyettük a legjobb lenne kommunában nevelni a gyerekeket. A könyv rengeteg ilyen polgárpukkasztó gondolatot tartalmaz még, amiért sokan felháborítónak találják a mester gondolkodását, ugyanakkor pedig sokan figyelemmel kísérték előadásait.
Miután Osho soha nem írt könyvet, csak előadásokat tartott, éppen ezért a könyvek is egy az egyben az előadások mintáját követik, ami azt jelenti, hogy sokszor kérdés-válasz formátumban íródtak meg, vagyis a hallgatók kérdéseire válaszolt a mester. Ebben a könyvben is így van ez: minden nagyobb résznek a végén van pár kérdés, amelyekre Osho hosszan és kimerítően válaszol. A könyv nyelvezete sokszor nehezen érthető, mert a mester eléggé belebonyolódik a témába, de érdemes elolvasni, mert sok pozitív üzenet is található benne.