Minden ember boldog akar lenni a maga módján, csak sokan rosszul törekednek rá. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a boldogságot valamilyen külsődleges forrástól várjuk és nem önmagunkban keressük. Valahogy az emberek el sem tudják képzelni, hogy önmagukban is boldogok lehetnek, attól, hogy csak léteznek.
Ehelyett a sok pénztől, a státusszimbólumoktól, a másik nem tagjaitól, vagy ki tudja még mitől, vagy kitől várják a boldogságot. Erre írtam azt, hogy rosszul törekednek rá, mert ezek a külsődleges források, csak ideiglenesen tartanak, aztán majd megint elégedetlen lesz az ember, és kezdődik az egész elölről.
Müller Péter ezúttal a boldogság fogalmát boncolgatja ebben a kötetben, vagyis azt, hogy mit jelent ez a fogalom egyáltalán, illetve hogyan törekednek elérni ezt az emberek.
Müller Péter könyvei több esetben is valamilyen lélektani-spirituális fogalmon keresztül láttatják az egész életet, például szeretet, öröm, önismeret, illetve jelen pillanatban a boldogság.
Mondjuk ez a könyv nem olyan részletes, mint például a Szeretetkönyv és az Örömkönyv, továbbá a szerelemről, szeretkezésről sem ír benne, pedig hát ezek is a boldogsághoz vezetnek elvileg. Na, de pont ezért készült el később a korábban említett két mű.
A Boldogság című könyv inkább a teremtés és a halál misztériumát boncolgatja, miközben - mint említettem - igyekszik tisztázni a boldogság fogalmát, illetve azt, hogy milyen úton-módon jutunk el oda.
A könyv eleinte könnyen olvasható, de aztán egyre szövevényesebbé válik, különösen akkor, amikor a szerző már a teremtés misztériumával kezd el foglalkozni. Mondjuk ez a bonyolultság amúgy is jellemző a Müller könyvekre a fentebb már elmondottak miatt.
A szerzőre ugyanakkor az is jellemző, hogy a könyveiben szereti magát ismételgetni, és gyakran foglalkozik műveiben a vallással, a távol-keleti tanokkal, illetve a színházzal, színdarabokkal is. Mondjuk ebben a könyvben az utóbbi kettő nem jellemző, viszont a kereszténységgel és Jézussal rengeteget foglalkozik, bár a távol-keleti tanokat is megemlíti.
Minderre azért van szükség, mert a világ maga is a boldogságból született, és itt a szerző nemcsak a Földre gondol, hanem az egész Univerzumra, ami egy ősrobbanás által teremtődött meg. Ez az ősrobbanás okozta az Univerzumban a különböző pólusok (pl. nappal-éjjel, hideg-meleg, stb. ) kialakulását, de ezzel még semmi baj nem lenne, mert az egyedüli bajt az ember okozza, aki már évezredekkel ezelőtt belerondított a természet rendjébe, és ha nem állítják meg, akkor előbb-utóbb elpusztítja ezt a bolygót is az önsorsrontó életmódjával.
A szerző azt állítja eben a könyvben, hogy az ember önsorsrontása is azért van, mert úgy hiszi, hogy ez teszi őt boldoggá, de ezt említettem is a bejegyzésem elején, hogy többféle út is vezet a boldogsághoz. Az önsorsrontás is egy ilyen út, akár kicsiben, akár nagyban nézzük. Ez utóbbit nevezi a szerző világdrámának, ami már több ezer éve tart, és még el fog tartani egy darabig. Azt viszont, hogy meddig, senki sem tudja. Az viszont biztos, hogy az ember törekszik a boldogságra.
Müller Péter könyve nem ad ehhez receptet, mert ő nem az amcsi legyél happy vonallal foglalkozik, hanem inkább távol-keleti filozófiával, vallással és színházzal, és ezekből állnak össze a tanításai. Ebből következik, hogy művei nehezen olvashatóak, mint például ez is, viszont fontos tanításokat tartalmaznak az életről és a sorsról.
A Boldogság című könyv segít rálátni, illetve felülről nézni az életünket, ami azért fontos, mert így távolságot tudunk tartani a problémáinktól és meg tudjuk azokat oldani. Na persze nem mindet, mert vannak olyanok, amiket nem lehet, mert a sorsunkban hordozzuk.Ilyen például a fentebb már említett boldogságra történő törekvés is, amelyet az emberek különböző utakon keresztül érnek el. Erről bővebben ír a szerző a könyvben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése