Dr. Doreen Virtue: Szabadulj meg fájdalomkilóidtól - az elhízás lelki okai és kezelése

Vannak olyan témák, amely elképesztően megosztják az embereket, és az internetes fórumokon rengeteg hozzászólást generálnak. Az egyik ilyen témacsoport az elhízás, és a kövérség, amely gyakorlatilag népbetegségnek számít a nyugati társadalomban. Ha már a nyugati társadalmat emlegetem: nálunk a szépségideál a karcsú, vékony test, minden más üldözendő. A média is rátesz erre egy lapáttal, hiszen az újságokban is vékony modellekkel reklámoztatják a ruhákat, pedig az igazi női test még csak nem is hasonlít ezekre az élő ruhafogasokra. Arról nem is beszélve, hogy gyakorlatilag minden női magazinban jelennek meg időre különböző fogyókúrás receptek, ételsorok, amivel azt akarják éreztetni veled, hogy nem vagy tökéletes, fogyjál még. Ráadásul ezek a különböző divatos diéták nem mindenkinél válnak be, mert mindegyik szervezet más.

A férfiakkal szemben egy kicsit megengedőbb a társadalom, mert a férfiaknál nem olyan kiemelt jelentőségű a külső megjelenés, mint a nőknél. Ezt a különbséget könnyedén észreveheted, ha belelapozol egy menő férfimagazinba: egyetlen egy darab fogyókúrás receptet sem fogsz benne találni, de egyéb tanácsokat sem nagyon osztogatnak ezek a magazinok a férfiaknak. Viszont tökéletesre retusált, szexisen pózoló, hiányos öltözetű hölgyeket annál inkább látni, ettől viszont tutira nem fogod magad jól érezni. Igaz, hogy a férfiak külső megjelenésével kapcsolatban kevesebb az elvárás, de egy jól öltözött, normál testalkatú, izmos, ápolt férfira nem fognak haragudni a nők.

Az elhízás nem csak esztétikai probléma: nagyon komoly egészségügyi hozadékai is vannak, pl. 2-es típusú cukorbetegség, gerincproblémák, szív-és érrendszeri betegségek, visszerek, trombózis, stb. Tulajdonképpen az elhízás is egy betegség, amelyet kezelni kell, csak az a baj, hogy ez többnyire rosszul sül el, mert a leadott kilókat a beteg egy idő múlva visszaszedi. A kövérséget ugyanis úgy kezelik, mint a többi betegséget: fizikai gyógyítással, vagyis elvileg az lenne az elhízás problémájának a megoldása, hogy a beteg ne fogyasszon hízlaló ételeket, és mozogjon minél többet, hadd égjen az a zsír. Mindezt nagyon könnyű mondani, de a gyakorlatban nagyon nehéz megtartani, ugyanis az elhízott emberek fokozottan sóvárognak olyan ételek után amelyeket kerülniük kellene a diétájuk során (pl. édességek, chipsek, sós mogyoró, stb.) Ugyancsak nehéz megszerettetni és az életük részévé tenni a testmozgást azoknak,akik sorozatosan kudarcélményeket szereztek tornaórán, mert mondjuk ügyetlenségük miatt gúnyolta őket a tanár és az osztálytársak.

Az ezotéria tanai szerint a különböző betegségek, kóros állapotok nem véletlenül jelennek meg az életünkben: tanítómesterek, vagy legalábbis indikátorok ők, amelyek azt jelzik, hogy valami nincs rendben az életünkben. Minden egyes betegségnek megvan a maga jelentése, és ha ezeket a problémás helyezeteket megoldják, akkor létrejön a gyógyulás. Az elhízás, mint feljebb említettem legtöbbször a sok és hízlaló ételek fogyasztásától alakul ki, de az, hogy valaki fokozottabban kívánja az ilyen ételeket, annak oka van, és az okok sokszor nem a fizikai test szintjén keresendőek.

Doreen Virtue könyve azért íródott, hogy megmutassa milyen gyökerei lehetnek az étel utáni sóvárgásnak, továbbá a túlevésnek, illetve hogyan lehetséges ezeket kezelni. Fontos tudni, hogy az étkezés szerepe az, hogy energiát adjon, tápláljon, ezért nem a mennyiség a fontos, hanem a minőség. Sok ember viszont azért eszik, mert az étel megnyugtatja, megvigasztalja, amelytől átmenetileg megkönnyebbül, de ez az érzés nem tart sokáig. A jelenség hasonló az alkohol-és kábítószerfüggéshez: a beteg fokozottan kívánja a függősége tárgyát, csak hát az alkohol és drogfüggés jóval több kárt okoz az emberi szervezetben, na meg a beteg környezetében élő embereknek, ezért a társadalom különösen nagy gondot fordít ezeknek a problémáknak a megelőzésére, illetve kezelésére. Az ételfüggők és túlevők problémájáról viszont jóval kevesebb szó esik, nemhogy még kezelnék is. Igaz, hogy ezek az emberek legfeljebb maguknak okoznak kárt...

Na, de lássuk, hogy a könyv szerint milyen okok is vezethetnek idáig: a bánatevés gyökerei elsősorban gyermekkorban keresendők, de kialakulhat felnőttkorban is egy húzósabb időszakban, pl. stressz a munkahelye, magánéleti problémák (szakítás, családtag, esetleg barát, avagy a társ halála). Mindenkinek vannak az életében válságos időszakok, amelyek átmeneti jelenségek, de meg kell őket tapasztalni, hogy ezáltal fejlődjünk. Vannak azonban olyan emberek, akik beleragadnak ezekbe a válságokba és nem tudnak ebből kikecmeregni. Utóbbi esetben is gyermekkorra vezethető vissza a probléma, legalábbis a könyv által bemutatott esetekből ez derül ki. Doreen elsősorban a gyerekkorban kialakult problémáknak szentel figyelmet, különös tekintettel a szexuális zaklatás és nemi erőszak áldozataira. Ez nem azt jelenti persze, hogy az összes bánatevő problémáját szexuális trauma okozza, sok esetben ugyanis ezeket az embereket gyerekkorukban érzelmileg elhanyagolták, és ingerszegény környezetben nőttek fel. Az érzelmi elhanyagolás röviden azt jelenti, hogy ezeknek a gyerekeknek nem elégítették ki a szeretetigényét, nem foglalkoztak velük eleget a szülők. Doreen ebbe a kategóriába sorolta az alkoholista és kábítószerfüggő szülő(k) gyerekeit is, akiknek az esetében a szülő(k)nek jóval fontosabb a pia meg a drog, mint a saját gyerekük. Arról nem is beszélve, hogy a gyermeküket bántalmazó szülők egy része is közülük kerül ki.
Ha már a bántalmazást említem, a szexuális zaklatás és a nemi erőszak jóval több kárt képes okozni, mint az érzelmi elhanyagolás, különösen  akkor, ha az erőszak gyerek-és kamaszkorban történik. Nem véletlenül foglalkozik a könyv ezzel a témával több fejezetben is, ugyanis beszélni kell róla. Nagyon sok ilyen eset rejtve marad, ugyanis a megfélemlített áldozatok nem mernek róla beszélni, illetve gyerekek esetében sokszor fel sem fogják a dolgot. A környezet, a társadalom pedig egyértelműen az áldozatot hibáztatja, amihez gyerekek esetében hozzájön még az is, hogy túl élénk a fantáziája, esetleg még meg is verik a szülők, amiért hamisan vádol egy embert. Már csak azért is fontos a témával foglalkozni, mert minden esetben bűncselekményről van szó.

A könyv első részéből levonható a tanulság: a könyvben bemutatott betegek nem szeretik magukat, kevés az önbecsülésük, csekély az önbizalmuk, tehát nem bíznak az életben, sokszor lehangoltak emiatt, ezért valahol vígasztalást, kompenzációt keresnek, ez pedig sokszor az evés, különösen az édességek fogyasztása. Az édes íz amúgy is a szeretet jelképe, ráadásul ezeknek az ételeknek egy része tele van szerotoninnal, amely nyugtató hatású. Miután a szénhidrátfélék, édességek eléggé hízlalnak, nem csoda, hogy a betegek jó része hájat növeszt maga köré.
Nem könnyű ebből kiszállni, hiszen mint említettem feljebb, függőségről van szó, tehát a mögöttes okokat kell kezelni. Előfordulhat az is, hogy fizikai okai vannak egy bizonyos ételcsoport iránti sóvárgásnak, pl. a terhesség is járhat ezzel a tünettel, de egyszerű vitamin- illetve ásványi anyag hiánya is kiválthatja. Érdemes tehát egy vérvizsgálatot is csináltatnod a kezelés előtt, hogy megnézzék hogyan állsz ezen a téren. Doreen könyve azt is elárulja, hogy milyen lélektani, illetve fiziológiai okai vannak, ha egy bizonyos ételfajtát fokozottan kívánsz.

Ez utóbbi fejezet már a  könyv második részében található, amely a lehetséges kezelését mutatja meg az ételfüggőségnek. A legelső lépés az, hogy találd meg a problémád gyökerét, majd ha már ez megvan, akkor engedd el ezt az élményt, mert már nincs rá szükséged. Ezután pedig építsd fel újra önmagad, szilárdítsd meg az önbecsülésed és önbizalmad, ami ezután meg fog majd óvni attól, hogy benne maradj egy méltatlan helyzetben.
Ez így leírva nagyon egyszerűnek tűnik, de a valóságban ez egy meglehetősen komoly munkával járó feladat, amely évekig is eltarthat. Ne legyenek illúzióid: nem fogsz  egy hónap alatt nádszálkarcsúra lefogyni, ezt még Doreen Virtue sem állítja sehol a könyvben.

A legnehezebb folyamat a legelső láncszem, vagyis a problémád gyökerének a megtalálása, ami azért nem könnyű, mert a tudatod elfojtotta, hogy megvédje magát a további fájdalmaktól. Ennek az elfojtásnak a következményeként kívánod egyre fokozottabban az evést. Megeshet, hogy segítség nélkül nem tudod végigcsinálni a folyamatot - ezt Doreen könyve is elismeri -, különösen akkor, ha bántalmazás áldozata lettél. A könyv abban is segítséget tud nyújtani, hogyan válassz megfelelő terapeutát magadnak, pl. pszichológust vagy kineziológust, stb.

Miután sikerült megtalálnod a probémád gyökerét, meg kell szabadulnod tőle. Erre ajánlja a könyv a megerősítések ismételgetését, ami ugyanakkor segít megnövelni az önbizalmadat és önbecsülésedet is. A könyvben különböző megerősítések találhatók, csak az a baj, hogy az ezzel kapcsolatos fejezeteket egy az egyben Louise L. Hay könyveiből vette át a szerző, vagyis lényegében lopott tőle. A megerősítéses módszer szép és jó, de ha a szíved mélyén nem hiszel benne, nem tudod átérezni azt, hogy te egy szeretetre méltó ember vagy, illetve nem tudod tiszta szívedből elengedni a helyzetet, akkor sajnos nem fog működni. Ilyenkor egy belső ellenállást fogsz érezni, de ez minden új szokás kialakításánál így van. Rajtad áll, hogy legyőzöd-e ezt az ellenállást, vagy pedig folytatod a régi életed. Jó, ha tudod, hogy az Univerzum nem akar rosszat neked, csak próbára akar tenni, hogy tényleg változtatni akarsz-e, vagy ez csak pillanatnyi fellángolás a részedről.
Doreen azt is javasolja, hogy tudatosan figyeld meg azt, hogy mit eszel, illetve mikor vagy hajlamosabb hízlaló ételeket enni, és ezeket naplószerűen jegyezd fel.
Úgy hiszem ez nem olyan nehéz feladat, mint a meditáció, és a megerősítések, illetve a fájdalom okainak felderítése.

A változtatásban segítségedre lehetnek még a különböző meditációs és vizualizációs technikák is, mint például a Belső Gyermek Meditáció, amelynek a lényege, hogy vedd fel a kapcsolatot a gyermekkori éneddel, és képzeld el, mit éreztél akkor, illetve mire vágytál valójában, amit persze nem tehettél meg. Egy ilyen meditáció alkalmat nyújt arra, hogy megszeresd a gyermekkori önmagadat, és elengedd a bűntudatot és a szégyenkezést, hogy nem feleltél meg a világnak.
A Belső Gyermek Meditációt szintén Louise L. Hay könyvéből másolta át Doreen Virtue, ugyanis a metafizikus asszonynak sikerült az, ami csak nagyon keveseknek: megbocsátott azoknak az embereknek, akik egykor fájdalmat okoztak neki, és tele van szeretettel a világ iránt. Mindez neked is sikerülhet, ha követed a könyv tanácsait, Doreen ugyanis állítja, ha elengeded az élményeket, amelyek fájdalmat okoztak, és megtanulod szeretni és tisztelni önmagad, akkor automatikusan vigyázni kezdesz magadra, amibe beletartozik az is, hogy normális mennyiségű és egészséges ételeket eszel.

A szerző a sok esettanulmány között elmeséli a saját történetét is, amely szerencsére pozitívan végződött: az egykori pénztelen, elhízott háziasszonyból, karcsú és sikeres pszichológus és írónő lett.
Ha már az esettanulmányokat említem: szerintem elég nagy hiba, hogy a szerző kihagyta a történetek végkifejletét, és egyedül csak a problémák gyökerét állapította csak meg, pedig szerintem a jól végződött esetek több erőt adnának az olvasóknak.
Úgyszintén problémának tartom, hogy a könyvben szereplő esettanulmányok szinte csak nők történeteit mesélik el, mintha a túlevés és a stressz csak női probléma lenne. Valójában nem az, mert a férfiak is hajlamosak egy húzósabb időszakban sokat enni. Mindezt Doreen Virtue is elismeri, de a könyv mégis táptalajt nyújthat az előítéleteknek, hogy ez a probléma egy női jelenség.
A könyv bemutatja még két kapcsolódó probléma: a zugevés, és a kóros szomjúság mögött álló lelki okokat is. Utóbbi esetben persze egyéb fizikai betegség is állhat a háttérben., pl. cukorbetegség.
Végezetül pedig a könyv végében található lexikonban a szerző megmagyarázza a kötetben használt idegen szavakat is.