Google keresés

Egyéni keresés

2011. október 23., vasárnap

Masaru Emoto: A víz rejtett bölcsessége - tárgyi bizonyíték a Vonzás Törvényének a létezésére

A Vonzás Törvényéről, illetve az elme teremtő erejéről az utóbbi évtizedben rengeteg könyvet írtak. Ezeknek dióhéjban az a lényege, hogy mindannyian az Univerzum, vagy ha úgy jobban tetszik Világegyetem részei vagyunk, ezért az univerzális törvények ránk emberekre is vonatkoznak. Mindez azt jelenti, hogy bármit is gondolsz a világról, a többi emberről, a pénzről, stb. mindig igazad lesz. Az most teljesen mindegy, hogy pozitív, vagy negatív irányúak a gondolataid, ez az erő mindig igazat fog neked adni, és hasonló események történnek meg veled az életben, mint ahogyan gondolkodsz.
A Vonzás Törvényével kapcsolatos könyvekkel az a probléma, hogy azt sugallják: bármit megteremthetsz játszi könnyedséggel az életedben, csak akarnod kell. Ez itt a Földön nem szokott működni, mert már annyi gátlás épült bele az emberekbe, hogy mindent agyonbonyolítanak, az egyszerűbb és gyorsabb megoldásokat már el sem tudják képzelni. Miután ennyi problémánk van, nem csoda, hogy a Vonzás Törvénye sem működik, legalábbis olyan hatékonysággal nem, ahogyan azt a könyvek sugallják. Ezek után persze, hogy csalódnak az emberek a spiritualitásban.

Vannak azonban olyanok is, akik már eleve nem hisznek az ezotériában, meg a Vonzás Törvényében, mert csak azzal tudnak azonosulni, ami látható, megfogható, egyszóval, amire van bizonyíték. Az az egy gond van ezzel, hogy egy láthatatlan világról, meglehetősen nehéz látható, kézzelfogható bizonyítékot bemutatni.
Masaru Emoto japán tudós segítségével azonban ez mégiscsak sikerülhet, aki speciális fényképezőgéppel vízkristályokat fényképez évek óta. Miért is olyan nagy dolog ez?
A vízről annak idején az általános iskolában több mindent megtanultunk biológia/fizika/kémia órákon. Közismert dolog, hogy a bolygó és a rajta élő szervezetek teste 70%-ban vízből áll, továbbá az is ismert, hogy folyadékbevitel nélkül legfeljebb 1-2 napig maradhatunk életben. Sokféle folyadék létezik, de a szomjúságot a leghatásosabban a tiszta víz csillapítja, és nem a szénsavas üdítőitalok, vagy a kávé.
Megtanultuk azt is, hogy a víz milyen kémiai elemekből áll, hány fokon fagy és forr, illetve a többi elemmel milyen kémiai reakcióban léphet.
Azt viszont már nem tanították meg az iskolában, hogy a víz remekül tárol mindenféle információt, amelyet képes átvinni másik testbe is. Nem véletlenül mondják a különböző spirituális tanítók és gyógyítók, hogy lehetőleg tisztított vizet fogyasszunk és ne vezetékes vizet, mert a tiszta víz energiával tölti fel a testet, és méregtelenítő hatású is, de ehhez naponta legalább 2 litert kell fogyasztani belőle. Az sem véletlen, hogy a trópusokon kizárólag palackozott vizet ajánlanak fogyasztásra, mert a vezetékes víz fertőzött lehet.

Visszatérve Emoto kísérleteihez: a japán tudós a víz tárolóképességét úgy bizonyította be, hogy különböző szavakat írt fel papírcsíkokra, amelyeket egy-egy tál víz köré tekert, majd lefagyasztotta a vizet, és egy különleges fényképezőgéppel lefotózta a fagyasztott vízben képződött kristályokat. Fontos tudni, hogy Emoto kizárólag élő vizekkel (tehát folyó, tó, patak) kísérletezett, miután a vezetékes vízben nem képződnek kristályok a fertőtlenítésre használt klór miatt, ami elpusztítja őket. A vízben kizárólag akkor keletkeztek kristályok, amikor pozitív kicsengésű szavakat mutattak neki, ellenkező esetben viszont káosz és zűrzavar keletkezett. A legszebb kristályok a "köszönöm" és a "hála" szavak hallatán/olvastán képződtek a vízből. Mindez az egyszerű kísérlet minden nyelven működik, nemcsak japánul.

Hasonló eredmény figyelhető meg akkor is, amikor Emoto gyönyörű fotókat mutatott a víznek a Föld minden tájáról, Fuji, Sziklás-hegység, Viktória-vízesés, Stonehenge, Machu Picchu, stb. Ebben az esetben is gyönyörű kristályok képződtek a vízből, amelyek utánozták a mutatott tájkép jellegzetességeit! Ugyanez a kísérlet akkor is működött, amikor Emoto mindenféle zenéket játszott le a víznek. Komolyzene, népzene, gyermekdalok, illetve szép lassú számok esetén a víz ugyancsak gyönyörű kristályokat növesztett, viszont az agresszív heavy metal zene hatására csak káosz és zűrzavar képződött. A lenti videóban például egy Dvorák-művet játszottak le a víznek, ennek hatására képződött ez a gyönyörű kristály.

A könyv mindezt gyönyörű fotókkal is bizonyítja, amelyeket sötétkék színű papírra nyomtattak, eltérően a sima fehér papírra nyomtatott szövegtől. A fényképeket Emoto széljegyzetekkel is ellátta, csak hogy lássuk milyen körülmények között keletkeztek ezek a gyönyörű fotók.

Miért is olyan nagy jelentőségű dolog ez? Fentebb említettem, hogy a bolygón található összes élőlénynek a szervezete 70%-ban vízből áll, ami azt jelenti, hogy tulajdonképpen mindegyik élőlény vízként viselkedik, beleértve az embert is! Mindez azt jelenti, hogy a fenti kísérletek nemcsak a vízzel működnek, hanem a többi élőlénnyel is. Még akkor is így van ez, hogy ha a felszínen semmi nem látszik: a szervezetet és a tudatalattit nem lehet becsapni, a szavak mindenképpen hatnak.
Érdekességképpen történt egy hasonló kísérlet két tál rizzsel is, bár ezt nem Emoto végezte el. Szóval két darab üvegkancsóba rizst tettek, és egy hónapon keresztül minden nap az egyiknek azt mondták, "köszönöm", a másiknak pedig azt, hogy "te ostoba". Egy hónap múlva a rizs, amelynek azt mondták mindig, hogy "köszönöm" erjedni kezdett, míg az amelyiknek azt ismételték, hogy "te ostoba", rothadásnak indult és megfeketedett. Hoppá! Nem véletlenül mondják az ezoterikusok, hogy a szavainknak hihetetlen nagy erejük van: olykor egy meggondolatlanul odavetett mondat egy egész életre tönkretehet egy embert, tökmindegy, hogy ki mondja: szülő, tanár, jó barát, munkatárs, főnök, nem ez a lényeg.

A lényeg az, hogy az Univerzumban minden rezeg: a víz, a levegő, az élőlények - igen, az ember is -, és ezek a rezgések rezonálnak egymásra. Az emberek közötti rokonszenvet/ellenszenvet is az okozza, hogy ezek a rezgések mennyire állnak szinkronban egymással. A hasonló rezgést keltő emberek vonzódnak egymáshoz, míg az egymást kioltó frekvenciák taszítják egymást.
Az élőlények közül egyedül az ember képes változtatni a frekvenciáját, és ezáltal képes rezonálni a természet összes többi teremtményével és jelenségével. Mindez óriási adomány, de ugyanakkor pusztító fegyver is, éppen úgy ahogy az emberi beszéd képessége is.
Ez utóbbi megintcsak egyedülálló adomány a természetben, hiszen csak az ember tud beszélni. A szavaknak ugyancsak van rezgésük, méghozzá elég változatos: vannak alacsonyabb és magasabb rezgésű szavak is, amelyek függetlenek attól, hogy milyen nyelven mondják őket, a jelentésük így is, úgyis ugyanaz. A fenti kísérletekből kiderül, hogy a "szeretet" és a "hála" a legmagasabb rezgésű szavaink. Emoto azonban még ennél is tovább megy a könyvben. és az elvégzett kísérletek alapján kijelenti, hogy a világot a szeretet és a hála tartja össze. Mindezt az alapján állítja, hogy a víz elsősorban ezekre a szavakra képezte a legszebb kristályokat. Ugyanakkor ezek a gyönyörű vízkristályokról készült fotók, továbbá a Föld gyönyörű tájairól készült képek, a szimfonikus-és világzenék az embert sem hagyják hidegen és felemelik a lelkét. Ilyenkor eltűnnek a negatív gondolatok, mert a rezgésszám megemelkedik. Mindez azért van, mert az ember is az Univerzum része, tehát a törvények rá is érvényesek. Ez azt jelenti, hogy az emberi lélek is tele van szeretettel és hálával, csak éppen egy illúziókkal teli társadalomban él, és azt gondolja igaznak, amit maga körül lát, illetve amit megtanítottak neki. Ezért is tűnik olyan hihetetlennek az előbbi mondat, ugyanis a földi élet nem ezt bizonyítja, hanem pont az ellenkezőjét, vagyis azt, hogy az emberek képtelenek egymással békében megférni.
Masaru Emoto könyve mindenesetre elég bizonyíték lehet a Vonzás Törvényének létezésére, és a szellemi törvények meglétére.
A könyv nem hosszú, mindössze öt fejezet van benne, amely az Univerzum alapvető működését mutatja be Masaru Emoto vízzel végzett kísérletein keresztül.
A magyar kiadás érdekessége, hogy a három legnépszerűbb magyar kortárs ezoterikus író írt hozzá utószót, amelyben tolmácsolják a könyvvel kapcsolatos gondolataikat. A. J. Christian-t, Szepes Máriát és Müller Pétert aligha kell bemutatni az olvasóknak. Az általuk írott fejezetekben is hozzák a szokásos stílusukat, tehát aki szereti  őket, az itt sem fog csalódni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése