Vajon belegondoltál már milyen lehet örökké élni? Bizonyára egyszer-kétszer megfordult a fejedben a lehetőség, hiszen gondolom én, hogy téged is megijeszt a halál gondolata, mert hát azt tanultuk, hogy a halál egy végleges dolog, amit visszafordítani nem lehet.
Vajon ha lehetőséged lenne megragadni a lehetőséget, hogy örökké élj, kihasználnád-e az alkalmat? Valószínűleg rávágnád az igent gondolkodás nélkül, de jó ha tudod, hogy az összes kívánságodnak, célodnak, egyszóval mindennek, amit el akarsz élni az életedben ára van, tehát az örök életnek is.
Szepes Mária legjelentősebb művének, a Vörös oroszlánnak is ez a tanulsága: adva van benne ugyanis egy fiatalember, aki mindenáron meg akarja szerezni az örök élet elixírjét mesterétől, aki viszont nem akarja neki odaadni, pontosan azért, amit fentebb elmondtam. Erre a fickó kupán vágja egy kővel, elveszi az elixírt, majd megissza.
Ezt az italt nevezik Vörös oroszlánnak, vagy Prima Matériának, és egy olyan képességet ad annak, aki ezt megissza, hogy az illető emlékezni kezd az összes előző életére, illetve különböző okkult képességekkel is felruházza az adott személyt. Hát ez az ára az örök életnek, ami nem is olyan örök, ugyanis a srácot csalás, és boszorkányság miatt bebörtönzik, és ott hal meg.
Azt hadd tegyem hozzá a regény cselekményének az ideje a reneszánsz korszakban kezdődik, amikor még üldözték az okkult tanokat. Az ital ugyanis nem okoz halhatatlanságot, de mondjuk a Vörös oroszlán története nem a Hegylakó, ahol ugye tényleg erről van szó.
Az viszont örök, hogy ezt az italt erőszakkal szerezték meg annak idején, ezért az így szerzett karmát, vagy sorsterhet valahogy le kell dolgozni, ezért a tettesnek újra meg újra le kell születnie a Földre különböző megtestesülésekben, és különböző országokban. Érdekes, hogy mindegyik szülöttnek van dolga az okkultizmussal és az alkímiával, csak más formában. Mint ahogy az is érdekes, hogy az összes szülött férfitestbe születik. Mondjuk az is igaz, hogy abban az időben a nőket eléggé erőteljesen elnyomták, tehát nem érte meg abba szerepbe leszületni.
Ez a körforgás jelenti valójában a halált, és nem az, amit a szemeinkkel látunk. (A hindu és a buddhista vallásokban ezt lélekvándorlásnak is nevezik). Attól, hogy a test elmúlik, a lélek megmarad, csak egy olyan rezgéstartományba kerül, amit ebben a földi dimenzióban nem érzékelünk. Ezért van az, hogy nem tudjuk bizonyítani ezeknek a lelkeknek a létezését sem. Ez a körforgás, illetve a lélekvándorlás adja a regény egyik fővonalát.
A másik fővonala a regénynek az alkímia, illetve a különböző okkult tanok, például a mágia, vagy a szellemtudomány. Ezért van az, hogy mindegyik szereplő aranyat akar csinálni, de az már más kérdés, hogy nem jön nekik össze. Igazából nem is ez a lényeg, hanem az írónő által összeszedett okkult tudásanyag, amihez a regény cselekménye csak keretet ad. Persze ezeket a tanokat máshogy is előadhatta volna, de gy regényben mégiscsak izgalmasabb ezt megírni.
A téma ugyanis nagyon tömény még így is, Szepes Mária ugyanis nem volt az a szórakoztató műfajban alkotó író (na jó a Pöttyös Panni sorozat az kivétel), inkább bonyolult szóvirágokban fogalmazta meg a mondanivalóját, ezért ebben a könyvben is többször vissza kellett lapoznom, mert elvesztettem a fonalat.
A Vörös oroszlánt nem sokkal a megjelenése után be is tiltották, ugyanis akkoriban került hatalomra a kommunista diktatúra. Ámde az örök életről szóló könyvet nem tudták elpusztítani, mert a jó barát, az akkor könyvtárosként dolgozó Hamvas Béla megmentett pár példányt belőle.
Nagy szerencse, hogy az írónő álnéven jelentette meg a művet, különben őt is elfogták volna, és vagy kivégzik, vagy az Andrássy út 60-ban, esetleg Recsken végezte volna.
A diktatúra semmilyen spirituális műve nem jelenhetett meg, csak a rendszerváltás után, de ő mégsem vált sértődött, megkeseredett emberré,hanem tele volt szeretettel, ami hitelessé tette őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése