Jack Canfield-William Gladstone: Az Aranymotorosok Klubja - változtassuk meg együtt a világot!

Kedvelem Jack Canfield stílusát, úgyhogy mindig örömmel várom a műveit. Na, nem a Titok miatt kedveltem meg, hanem az Erőleves sorozat, illetve a Merj nyerni című könyvek miatt, amelyeknek Mark Victor Hansen volt a társszerzője. Nem is olyan régen megláttam ezt a könyvet a boltban, és kíváncsi lettem rá, hogy mi ez, de végül is a könyvtárból hoztam ki.
A lényeg az, hogy ez a hatásvadász című könyv Canfield életrajzát takarja, amelyet egyébként nem sokan vettek volna meg, na de jó címmel, meg egy remek marketinggel sok mindent el lehet adni.
Erre az önéletrajzra nem azért van igény, mert a szerző akkora celeb lenne, sokkal inkább a 2012-es események, vagyis a dimenzióváltás és az emberek rezgésszintjének a megemelése miatt íródott meg ez a könyv.

Ehhez nagyon fontos megérteni, hogy kik is azok az Aranymotorosok, és mit csinálnak egyáltalán. Nos, a könyv eleje úgy kezdődik, mint egy sci-fi, ugyanis fenn az űrben fenséges, örökifjú és gyönyörű lények száguldanak aranyszínű motorbiciklin, miután éppen iskolai vakáción vannak. Egyszer csak az egyikük észrevesz egy gyönyörű kék bolygót, amelynek a fájdalmát már messziről, az űrből is érzi. Hamarosan kiderül, hogy ez a bolygó a Föld, ahol éppen a második világháború zajlik. Jack, aki felfedezte a bolygót, segíteni akar visszatéríteni az ottani energiát a helyes kerékvágásba, ezért elhatározza, hogy emberi alakot vesz fel, de a társai nem engedik el egyedül, ezért ők is vele tartanak. Még úgy is vállalják ezt a kockázatot, hogy a megszületésük után  kitörlődik a memóriájuk, és nem emlékeznek arra, hogy miért is vannak ott egyáltalán.
Valószínűleg ezek az Aranymotorosok a létközt, vagyis a bardót szimbolizálják, ahol minden lélek tartózkodik a Földre történő leszületése előtt. Mindenesetre zseniális húzás volt ez a szerzőtől szerintem.

Nos, amikor Jack Canfield megszületett (1944 augusztus 19-én), nem történt semmi érdekes, ő maga sem volt egy átlag feletti képességű gyerek, tehát semmi sem utalt rá, hogy valamiféle nagy erejű entitás lenne. Mondjuk ez az emberek döntő többségénél így van, és így is marad: az emberek jelentős részének fogalma sincs, hogy valójában milyen nagyszerű képességekkel rendelkezik. Canfield sem tudta sokáig, helyette inkább az átlag amerikaiak életét élte.
Közben a sorsa akaratlanul is abba az irányba terelte, ahol ki tudta teljesíteni az életét, vagyis Jack azzal kezdett el foglalkozni, hogy a környezetében élő emberek jól érezzék magukat.
Ő erre a pedagógiát látta a legmegfelelőbbnek, vagyis a tanítást, ami nemcsak arról szól elvileg, hogy a tanulóknak megtanítsa a tananyagot, hanem jóval többről: az emberi példamutatásról.
Ennek szellemében kezdett el egy chicagói középiskolában tanítani, amelybe jórészt fekete bőrű diákok jártak, de a tanárok jó része is fekete volt. Itt szembesült a rasszizmussal mindkét oldalról (vagyis a fehérek és a feketék részéről is), ami meglehetősen elkeserítette, és tehetetlennek érezte magát.
Még végzősként ismerkedett meg a humánpotenciál-mozgalommal, amelynek a lényege az, hogy az emberiség csak az agyának a 10%-át használja, pedig ennél jóval többre lenne képes. A mozgalom ezt kutatja.

Mindez lenyűgözte a fiatalembert, aki azonban mégis hátrányos helyzetű fiatalokkal dolgozott tovább, ezúttal már Iowában. Itt találkozott ugyanakkor a különböző motivációs tanításokkal W. Clement Stone alapítványa révén, ahol később ő maga is állást kapott. Itt kezdte el tehát tanulni azokat az alapelveket, amelyek később őt magát is sikeressé tették. Később aztán már ő maga is tréner lett, aki szemináriumokat tart mindmáig, illetve több sikerkönyvet is írt, amelyek magyarul is megjelentek.
Arra, hogy kicsoda ő valójában, a 80-as évek közepén jött rá tehát kb. 40 évesen) egy különleges találkozás után. Ekkor már sikeres motivációs trénerként dolgozott, és elhatározta, hogy megkeresi a társait, vagyis az Aranymotorosokat. Mindehhez hozzájárult még az általa szerkesztett Erőleves a léleknek című könyv, amelyhez szerzőtársként Mark Victor Hansen is csatlakozott. Ez a könyv részletes beszél arról, hogy miért is volt olyan nehéz kiadni ezt a művet, illetve az ezt követő sikerről is elég sokat beszél.
Mindez nem véletlen, ugyanis ennek köszönhetően találkozott több olyan emberrel is, akikkel később együtt szerepelt a Titokban. Amúgy magáról a Titokról erről a könyvben nem esik szó, tehát nem tudjuk meg, hogyan és miért is került bele Canfield a Titokba, pedig pont innét ismerik a legtöbben.
Mindenesetre az Erőleves első kötetének a hatalmas sikere után sokkal inkább tudta már, hogyan segítsen az embereknek jobban érezni magukat.

Nem sokkal a Titok megjelenítése után pedig William Gladstone-nal és Barbara Hubbarddal egy még nagyobb vállalkozáson kezdték el törni a fejüket, ez pedig az Új Föld Születésnapja lett, amelynek 2012. december 22-ét nevezték ki. Mindez azért történt, mert 2012. december 21-ével kapcsolatban rengeteg világvége prófécia látott napvilágot, amitől sokan megijedtek pláne, hogy a bolygó helyzete valóban okot ad az aggodalomra. Ezért elkezdtek kampányolni emellett a mozgalom mellett, amiről lényegében a könyv második fele szól.
Gladstone-ról annyit kell tudni, hogy a 12-fogytán az idő című könyvével lett ismert, amúgy pedig irodalmi ügynök. Barbara Marx Hubbard pedig látnok. 
A könyv nem azért íródott, hogy tanácsokat adjon, inkább csak segít elindulni egy úton azoknak, akik érzik, hogy valami nincs rendben, illetve akik érzik, hogy valamiért nem tartoznak ide. A könyvben van 5 kérdés, amely segíthet visszaemlékezni arra, hogy vajon miért is vagyunk itt
A könyv végén található függelékben felsorolták azokat az embereket, illetve szervezeteket, akik rezgésszint-emeléssel, illetve az új emberiség kialakításával foglalkoznak. Sajnos az a baj ezzel, hogy ezek mind angol nyelvűek, miután a két szerző amerikai.

Dan Millman: A békés harcos útja

A könyv címe két olyan fogalmat egyesít, amelyek látszólag gyökeres ellentétek, legalábbis nálunk az európai civilizációban mindenképpen. A harcos szóról ugyanis leginkább a katona szó jut az emberek eszébe, a katonáról pedig a hadsereg és háború, amely egy agresszív folyamat, ami eleve kizárja a békét. Minderre ráerősítenek még a különböző amcsi akciófilmek is, ahol szintén az értelmetlen agresszió bemutatása a cél, azaz totálisan megsemmisíteni az ellenfelet.
Ha azonban elkezdesz megismerkedni a különböző távol-keleti filozofikus tanokkal, rájöhetsz arra, hogy ez a két fogalom nincs is olyan távol egymástól: a távol-keletiek ugyanis a harcos fogalmát sokkal inkább a cselekvő emberrel azonosítják, nem pedig a katonával, meg a háborúval, ami némiképpen enyhíti a dolgot, hiszen a cselekvő ember akár pozitív irányban is léphet.
A béke fogalmáról is máshogy gondolkodnak ők, mint mi, hiszen amíg nálunk a béke egy eseménytelen, monoton dolognak tűnik, Távol-Keleten ezzel szemben a legnagyobb erőt és dinamizmust kapcsolják hozzá, tehát cseppet sem unalmas dolog.
Mindezt a távol-keleti harcművészek is tudják, akik ebben a legmélyebb béke állapotában vannak, még akkor is, amikor éppen harcolnak egymással. Ennek a harcnak azonban az európai gondolkodással ellentétben az a lényeg, hogy megtanulják tisztelni az ellenfelet, mind fizikai, mind szellemi szinten egyaránt, tehát nem a megsemmisítés a cél. Most kérdezheted, hogy mi köze van a távol-keleti filozófiához ennek a könyvnek, de olvasd tovább a bejegyzést és kiderül.

A könyv egy amerikai egyetemista srácról szól, akinek minden megadatott az életben: középosztálybeli család, szülői szeretet és biztonság, remek külső adottságok, szóval jó úton haladt a társadalmi népszerűség felé. Minderre csak ráerősített az, hogy a gyereknek kiváló érzéke volt a sporthoz is, egészen pontosan az atlétikához, és a tornászáshoz, úgyhogy a srác tinédzserkorában már elég sok bajnokságot megnyert.
Miután jól tanult és értelmes volt, felvették a Berkeley-ben található egyetemre, de ott is elsősorban a sportra koncentrált.
Lehet, hogy azt gondolod, hogy ez egy irigylésre méltó helyzet, de nem ez a valóság, ugyanis a srác kezdett magától elszállni, és úgy gondolta, hogy vele egyáltalán nem történhet semmi rossz, hiszen eddig is az élet napos oldalán élt.
Egyetlen probléma azonban mégiscsak beárnyékolta az életét: a fiú ugyanis nem lelt igazából valódi lelki békére, és megelégedettségre, bár ő ennek nem volt tudatában, így megfogalmazni sem tudta, hogy mit érez valójában.
Csak annyit tudott megállapítani, hogy valamiért alvásproblémák gyötrik: vagy nem tudott aludni, vagy pedig mindig rémálmok kínozták, amelyekben ráadásul mindig volt egy visszatérő alak, egy idős ember személyében.

Aztán az egyik álmatlan éjszakán elhagyta a kollégiumot, hogy a közeli non-stop benzinkúton némi gyümölcslevet és sütit vegyen, és ekkor kezdett el gyökeresen megváltozni az élete: a kúton ugyanis egy idős ember teljesített szolgálatot, aki nagyon ismerősnek tűnt a fiú számára, aki hamarosan rájött, hogy ő szerepelt a különös rémálmaiban!
Rövidesen beszélgetni kezdenek, de az öreg nem hajlandó egyenes válaszokat adni a fiú kérdéseire, sőt még csak a nevét sem hajlandó megmondani, ezért a "Szókratész" nevet kapja a keresztségben, az ókori különc filozófus után.
Nos, ez a "Szókratész" nem egy hétköznapi figura, már csak azért is, mert képes pár különleges mutatvány végrehajtására, amit elvileg az ember nem tud megcsinálni, továbbá mindig valami nyugodt derű jellemzi, tehát nem agresszív, vagy panaszkodós, mint általában az emberek jó része. Az ezotériában jártasabb olvasók mindjárt elkezdhetnek gyanakodni, hogy az öreg nem is ember, hanem valamilyen entitás, szellemi vezető, angyal, szóval ilyen magasabb rezgéstartományból érkező lény.

Mindenesetre ez a könyv bizonyíték arra, amit már annyiszor hangoztattam: a két világ - már mint az emberi és a szellemvilág - közötti kommunikációs rendszerek különbségére, ami azt jelenti, hogy ha elolvasod a könyvet, jobban meg fogod érteni az Univerzum és a Vonzás Törvényének a működését.
A fiú nem csak szellemi tanításokat kap mesterétől, hanem kőkemény fizikai leckéket is, amelynek során böjtölnie kell, hogy a szervezete megtisztuljon, továbbá el kell sajátítania a távol-keleti sportokat is, például a taj csit.  Az óriási változás nagyon megviseli a fiú szervezetét, amelyet tovább súlyosbít egy motorbaleset is, melynek során a lába olyan komolyan megsérül, hogy az orvosok azt mondják, nem sportolhat tovább. Ennek ellenére "Szókratész" tanításai és segítő keze nyomán mégiscsak visszatér a sport világába, sőt tornászbajnokságot nyer! Hát, ennyit erről...
A kőkemény kiképzésben azonban a fiú váratlan segítséget kap egy titokzatos Fekete Hajú Lánytól, aki "Szókratész" segédje, és aki azonnal megtetszik a fiúnak. Mindez azért érdekes, mert ő az első nő, aki komolyan felkelti az érdeklődését, és akinek a figyelméért meg kell dolgoznia.
 A korábbi sportsikerek hatására ugyanis elég sok lány közeledett hozzá, akik felajánlkoztak neki, de ők nem voltak olyan érdekesek.Viszont ez a lány más, de pont ő az, aki elérhetetlen marad a fiú számára, legalábbis úgy tűnik... Találkozik viszont egy másik lánnyal is, akivel kölcsönösen megtetszenek egymásnak, míg végül az egyetem befejezése után összeházasodnak és kislányuk születik.
 A fiú innentől kezdve megfeledkezik idős mesteréről és a tanításairól, és beilleszkedik az átlag polgári életbe: még a sportsikereiről is lemond, és inkább edzőnek áll, hogy a családját él tudja tartani. Sajnos, a nagy karrierépítésben pont a családjáról feledkezik meg, ezért útjaik csendben elválnak, és a férfi új életet kezd, amelyben ismét szerepet kap "Szókratész" is, aki szeretettel várja vissza.

Gondolom tudod már, hogy a főszereplő fiú, az maga Dan Millman, tehát ez a könyv önéletrajzi elemeket jócskán tartalmaz, viszont ez a regényszerű cselekmény sokkal érdekesebb, mint a sokadik elméleti spiritualitással, vagy filozófiával foglalkozó könyv.
A Békés Harcos útja érdekes egyvelege a távol-keleti filozófiának és Eckhart Tolle tanításainak, bár a távol-keleti tanok erőteljesebben jelen vannak ebben a könyvben, de ez nem is csoda, hiszen Tolle tanításai is lényegében innét nőttek ki.
A könyv lényege mindenesetre az, hogy maradj a jelenben, és ne a múltban, vagy a jövőben élj, hanem egyetlen pontra koncentrálj, vagyis a jelenre, amely a különböző meditációk célja is egyben. Igaz, hogy a könyvben nem sok szó esik konkrétan a meditációkról, de ennek a könyvnek nem is az a célja, hogy megtanítson meditálni, sőt a távol-keleti filozófia teljes egészét sem innét fogod elsajátítani. Dan Millman inkább egy újfajta látásmódot akar megmutatni, amelyen keresztül más szemszögből nézheted a dolgokat, szóval hasonló hatással lehet az életedre, mint a Titok és társai, csak éppen Millman nyelvezete kevésbé hatásvadász.

"Szókratész" különböző, a jelenlegivel párhuzamosan zajló dimenziókba küldi el Dant, aki ezeknek az utazásoknak a során katartikus élményeket él át, és elkezd szépen lassan változni, miközben a félelmeivel is szembenéz.
"Szókratész" a könyv végén egy világkörüli utazásra is elküldi Dant, hogy tovább tágítsa a fiú látókörét, de erről az utazásról a könyvben alig esik szó, de utazásai során sem lel valódi válaszokat a kérdéseire. Ez a világkörüli út azonban mégsem volt hiábavaló, hiszen ez alatt az idő alatt is sok mindent megtanult, például jógát, távol-keleti filozófiát, meditációs technikákat, amelyeket a későbbi munkája során remekül kamatoztatott.
Dan Millman elsősorban távol-keleti sportok oktatásával foglalkozik, de  ezoterikus íróként is egyre inkább ismert a neve. Az igazi világhírt éppen pont ez a könyve hozta meg a számára, de a magyar olvasók az Erre születtél című könyvét is jól ismerik.

Kapcsolódó olvasnivalók:

Dan Millman: Szókratész utazásai - a Békés Harcos útjának előzményregénye

Gordon Smith: A lélekfutár - egy médium életrajza és igaz történetei

Most egy olyan témáról fogok írni, amelyről eddig még nem esett szó, ez pedig a médiumitás, azaz a szellemközvetítés tudománya. A szellemek már nagyon régóta hálás témának bizonyulnak, hiszen minden embert érdekel, hogy mi történik a halál után, illetve úgy egyáltalán: mi az a halál, illetve mikor és milyen módon halunk meg?
Persze erre nagyon röviden azt is lehetne felelni, hogy úgyis megtudod, mert mindannyian eltávozunk a Földről egyszer, szóval eddig még senki sem maradt le. Mondjuk érthető ez a kollektív halálfélelem az emberek részéről, hiszen úgy tanították nekik, hogy a halál az valami ijesztő dolog, részben azért, mert sokszor fájdalommal és szenvedéssel jár, részben azért, mert visszafordíthatatlan folyamat. Aki ugyanis eltávozik a Földről, ugyanolyan formában már sohasem tér vissza.

Nem véletlen tehát, hogy az embereket ennyire foglalkoztatja a halál gondolata, különösen abban az esetben, ha egy közeli hozzátartozójuk/barátjuk hal meg.
Ilyenkor a halotthoz fűződő érzelmi kötelék továbbra is fennmarad, amivel az az egyetlen gond, hogy lezáratlan érzelmi kötelékek is keletkeznek ilyenkor. Mindez azt jelenti, hogy sokan ekkor ébrednek rá, hogy mit jelentett nekik érzelmileg az elhunyt, és sajnálják, hogy nem mutatták ki jobban az érzelmeiket iránta.
Különösen jellemzőek ezek a lezáratlan érzelmi játszmák abban az esetben, amikor a szülő veszíti el a gyermekét, illetve ha egy szerettünk váratlanul hal meg, mert ebben az esetben nem tudunk felkészülni a halálára. 
Ezek az érzelmi játszmák óriási feszültséget okoznak, ráadásul fizikailag is megbetegítik a szervezetet, ezért kezelni kell őket. Ilyenkor a pszichoterápia mellett jól jöhet egy médium segítsége is, aki a szellemvilág és az emberek között közvetít.

A médiumokról, illetve a különböző jósokról eléggé elterjedt az a kép, hogy szélhámosok, csalók, mert elszedik a kiszolgáltatott emberek pénzét, viszont cserébe semmi használhatót nem csinálnak, de ez nem minden esetben van így.
A lélekfutár szerzője, Gordon Smith például nem csaló, már csak azért sem, mert egy vasat sem kér a szolgáltatásaiért, de minek is tenné, amikor nem ebből él meg. A tanult szakmája ugyanis fodrász, és egy műhelyben dolgozik Glasgow-ban, a szülővárosában. Az már csak egy bónusz, hogy médiumi képességei vannak, azaz látja a túlvilági lelkeket, és beszélni is képes velük.
Persze ettől még ő mondhatna általánosságokat a hozzá forduló kétségbeesett embereknek, de a könyvet olvasva kiderül, hogy Gordon olyan üzeneteket ad át a Földön maradott hozzátartozóknak, amik nagyon bensőségesek, és amiről egyből felismerni, hogy csakis az elhunyt üzenhetett.
Ráadásul Gordon Smith médiumi tevékenységét a Glasgow-I Egyetem Parapszichológiai Tanszéke többször is bemérte, és mindegyik mérés alkalmával hitelesnek találta.

A könyv azért íródott, hogy megismertesse az olvasóval azt, hogy mit jelent médiumnak lenni, mit csinál egy médium valójában, illetve hogyan lesz valakiből médium. 
A lélekfutár éppen ezért részben életrajzi, részben pedig dokumentumkötet, amely amely bemutatja, hogyan is lett Gordon Smith-ből médium gyermekkorától kezdve egészen az ismertté válásáig, illetve milyen eseteket oldott meg, kiken és hogyan segített.
A könyvből kiderül, hogy képességei már gyerekkorában megmutatkoztak, de az édesanyja nem örült ennek, mert féltette őt, és inkább egy átlagos embert szeretett volna nevelni a fiából.
Éppen ezért a fiú elfojtotta a képességeit, de aztán huszonéves korában egy barátja tragikus halála ismét a felszínre hozza a képességeit. Innentől kezdve megkezdődik a médiummá válása, és elkezd foglalkozni a képességeinek kibontakoztatásával különböző spiritiszta összejöveteleken, ahol Skócia legismertebb médiumaitól tanulja meg a hivatásának alapjait.

Egy médiumnak ugyanis nemcsak a szellemek üzeneteit kell közvetítenie, hanem az emberekkel is meg kell tanulnia kommunikálni, ugyanis az átlagemberek nem ismerik a szellemvilágot, és a spirituális törvényekkel sincsenek tisztában, bár most már azért egyre többen ismerik fel a valódi természetüket.
Ennek ellenére az embereknek nagyon sok kérdésük akad, nem csak az elhunyttal kapcsolatban, hanem magával is spiritualitással kapcsolatban is, továbbá sokan  eleve zaklatott állapotban érkeznek egy-egy ilyen szeánszra, vagy pedig azzá válnak egy közvetítés során, amelyeket a médiumnak meg kell tanulnia kezelni. Arról nem is beszélve, hogy egy-egy ilyen kapcsolatfelvétel magát a médiumot is felzaklathatja, illetve rengeteg energiát elvesz tőle, amit ugyancsak helyre kell állítania, továbbá megfelelő fizikai és lelki állapotban kell végeznie a szeánszokat, hogy ne szállhassák meg idegen lelkek az auráját. (Tapasztalatból beszélek, hiszen nekem is vannak médiumi képességeim).
Ebből következik, hogy a médiumok nemcsak szellemeket közvetítenek, hanem pszichológusok is, hiszen komoly lelki traumákat oldanak fel egy-egy szeánsz során.
A könyvből kiderül, hogyan is épül fel egy ilyen szeánsz, illetve konkrétan milyen eseteket oldott meg Gordon Smith  a médiumi hivatása során.

Annak ellenére, hogy a könyv témája a halál, mégsem egy vérkomoly műről van szó, bár egyes történetek megríkathatják az olvasót, de ezek nem a szomorúság könnyei, inkább az örömé, hiszen az eltávozottak jól vannak már, nem fáj már nekik semmi, sőt örülnek és fentről vigyázzák szeretteik életét.
Ez utóbbi motívum többször is szerepel Gordon Smith közvetítéseiben, amik azt a reményt nyújtják az olvasóknak, hogy elhunyt szeretteink talán azért távoztak a Földről, mert fentről, jobban tudnak ránk vigyázni. 
Annak ellenére, hogy az egyik legismertebb utazó médiumról van szó, a könyv nyelvezete nagyon egyszerű, tehát semmi megjátszás, meg showműsor nincs benne, sőt időnként Gordon Smith humora is megcsillan a sorok között. Egyébként a közvetítései is ilyenek, ráadásul ő nem esik transzba a szeánszokon, ahogy azt egy médiumtól várnánk, hanem spontán látja a lelkeket.

A könyv fejezetei nem mindig időrendi sorrendben követik egymást, hanem csak úgy lazán, minden megkötöttség nélkül. Ezt a műfajt pikareszknek nevezik, és időnként regényekben is előfordul, főleg kalandregényekben.
Nos, Gordon Smith élete is bővelkedik kalandokban, hiszen gyakorlatilag a fél világot beutazta, amelyekről szintén beszámol a könyvben. Na, nem az utazásokról, hanem az ottani médiumi közvetítésekről.
Utazásai során Gordon Smith eljutott hazánkba is 2009-ben, de remélem, felkeresi hazánkat újra, hogy aki lemaradt a médiumi közvetítéséről, az is el tudjon jönni.
A lélekfutár magyar változatát megjelentető Infiniti Kiadó létrehozta Gordon Smith magyar nyelvű honlapját, amelyen többek között egy részlet olvasható a könyvből .
Nagyon jó lenne, ha ez a blogbejegyzés minél több emberhez eljutna, hogy könnyebben viseljék el a gyászidőszakot, és el tudják engedni a halotthoz fűződő lezáratlan érzelmi játszmákat.

Rákos Péter: Humanisztikus asztrológia: csillagfejtés és lélektan Szepes Mária horoszkópjának gyakorlati elemzésével

Korábbi írásomban már említettem, hogy az asztrológia nemcsak a természettudományokkal, hanem a pszichológiával is rokonságban áll. Mindez nem is meglepő, hiszen a csillagfejtés tudománya az ember sorsáról és jelleméről szól, amihez a lélektan szorosan hozzákapcsolódik.
Az asztrológia több ezer éves tudománya nem maradt egységes az évezredek során, hanem különböző ágazatokra bomlott. Ebből az egyik az ún. humanisztikus asztrológia tudománya, amely a pszichológiát ötvözi a csillagfejtéssel, hozzásegítve ezzel az embert önmaga megismeréséhez. Maga a humanisztikus szó is az emberre, emberközpontúságra utal. Persze ilyenkor jogos a kérdés, hogy a hagyományos nyugati asztrológia az nem az emberről szól?
Dehogynem, csakhogy a tradicionális asztrológia egyben ítéletet is mond az emberről, illetve a sorsáról. Például itt vannak mindjárt a fényszögek, amely közül a 120 fokos trigon és a 60 fokos szextil "jó" fényszögek, míg a 90 fokos kvadrát és a 180 fokos oppozíció "rossz" fényszögek.
A bolygókra ugyanez jellemző: a Marsot például kis szerencsétlenség bolygójának, a Szaturnuszt pedig nagy szerencsétlenség bolygójának nevezték, míg a Vénuszt meg a Jupitert ezek ellentétének tartották.
Ráadásul a tradícionális asztrológiát elsősorban jóslásra használták, illetve használják mind a mai napig, amivel remekül lehet manipulálni az embereket, akik elhiszik, hogy az életüket a bolygók és fényszögeik irányítják. Még a mostani asztrológiai könyvek közül is sokan azt állítják, hogy a sorsunk determinált, vagyis meglehetősen szűk keretek között halad, és nem nagyon lehet rajta változtatni.

Ezzel szemben a humanisztikus asztrológia nem ítélkezik, hanem elfogadja az embert olyannak amilyen, és elsősorban a különböző pszichológiai játszmákon és karaktereken keresztül próbálja az embereket megismerni. Rákos Péter könyve meglehetősen jól tagolt, három részre oszlik: típustanra, elemtanra, illetve a Szepes Mária horoszkópelemzését tartalmazó gyakorlati részre. A könyvből kiderül, hogy a humanisztikus asztrológia, bizonyos tekintetben egyszerűbb, mint a hagyományos, legalábbis maga az egész rendszer könnyebben áttekinthető.
A típustanból kiderül, hogy melyik a 12 alaptípus (ez a 12 állatövi jegy), milyen elemi energiák alapján működnek ( tűz, föld, víz, levegő) és ezeket az energiákat hogyan használják fel( kardinális, fix, labilis). Ez eddig nagyon egyszerű volt, ugye? Mindezekkel a fogalmakkal a hagyományos asztrológiában is találkozhattál már.
Az elemtannál már picit bonyolódik a helyzet: itt ismerteti a szerző a bolygókat, a házakat és a bolygók közötti fényszögeket. A bolygók képviselik az emberi pszichés erők alapfunkcióit, amelyek alapján a világot érzékeli. A házak pedig erőtereket, életterületeket jelentenek, amelyeknek a hatása mindig a csúcsuknál a legerősebb, majd fokozatosan csökken. Ez az egyik szerepük a humanisztikus asztrológiában, amely a hagyományos asztrológiában is így van.  

Ami viszont hatalmas különbség a tradícionális asztrológiához képest, hogy a házak a humanisztikus asztrológiában az emberi élet szakaszait is leképezik a magzati élettől az időskorig. Az életszakaszok kezdetét és végét azonban nem az I. ház fogja jelenteni, hanem a 12. ház, amely az élethosszig tartó nehézségek, korlátozások, a karma és az áldozathozatal háza. Mind a bolygóknak, mind pedig a házaknak több jelentésük van, ami az ábrafejtést meglehetősen bonyolulttá teszi. Itt lép be a képbe az analógia fogalma, amely tulajdonképpen egy láncolat, amely összefűzi az adott bolygóhoz, házhoz, illetve jegyhez tartozó fogalmakat.
Tovább bonyolódik a helyzet a fényszögek bemutatásával, ugyanis a humanisztikus asztrológiában jóval több fényszögkapcsolat létezik, mint a hagyományos változatban egészen pontosan tizenkettő.
Az együttállás, a szextil(60 fok), a kvadrát (90 fok), a trigon (120 fok) és az oppozíció (180 fok) a humanisztikus asztrológiában is létezik, ezenkívül még kisebb fényszögeket is számon tart ez a tudomány, amelyek a fenti nagyobb fényszögek energiájából vezethetők le, csak ezek kisebb intenzitással működnek. Miután a humanisztikus asztrológia minden ítéletalkotástól mentes, ezért a fényszögeket a négy alapvető energiamintázat alapján osztja csoportokra (föld, vízt, levegő, tűz).  
A hagyományos asztrológiával ellentétben a humanisztikus asztrológia nem ítéli el a bolygókat a jegy-és házbeli helyzetük alapján, tehát nincsenek emelkedésben és esésben levő bolygók, kivéve az egyes jegyeket és házakat uraló planétákat. A humanisztikus asztrológia alapjait bemutató könyvben, nem esik szó a horoszkóp kiszámolásának módszeréről, de az interneten ma már találni horoszkópkiszámoló programot ingyen is. 
 Mielőtt a gyakorlati részt bemutatnám, fel kell hívjam a figyelmet arra, hogy a humanisztikus asztrológiának nem célja az előző életek feltárása, és a jövőbe látás sem, kizárólag a jelennel  foglalkozik. A horoszkópábra értelmezésénél több karaktervonás találkozik egyszerre, amelyek lehetnek egymással harmonikusak, de olykor hatalmas ellentmondások is előfordulhatnak. Mindez nem jelent rosszat, hiszen ezek az egymásnak ellentmondásos erők lehet, hogy éppen kiegyensúlyozzák egymást.
A személyiséget meghatározó tényezők lényegében ugyanazok, mint a tradícionális asztrológiában, vagyis az aszcendens és a vele kezdődő I. ház, a Nap, a Hold, az I. házban található bolygók, az I. ház ura/i, továbbá az ezekkel a bolygókkal létesített fényszögkapcsolatok.

A gyakorlati rész a legtöbb asztrológiai könyvvel ellentétben, nem azt mutatja meg, hogy mit jelentenek az egyes bolygók a jegyekben, vagy a házakban, hanem egy valódi személy (Szepes Mária) horoszkópján keresztül ismerteti meg az olvasót a humanisztikus ábrafejtés gyakorlatával. Persze  felmerül a  kérdés, hogy miért pont őt választotta Rákos Péter, és miért nem valami celebrity-t, vagy egy régen halott politikust, vagy művészt, de igazából ennek nem lett volna sok értelme. Olyan embert kellett választani, aki a közismertsége mellett elég hosszú ideig élt, sokféle élettapasztalatot szerzett, továbbá meg tudta váltani, magasabb dimenzióban tudta élni az általa választott nehéz sorsot. Mindez nagyon igaz Szepes Máriára, aki gyakorlatilag végigélte az egész XX. századot.
Ha egy picit tovább él, akkor megérhette volna a 100. születésnapját, de ez sajnos nem sikerült neki.
Jelen pillanatban nem térnék ki az életére hatással levő bolygókra és fényszögeikre, inkább azokat a pontokat említeném meg, ahol meg tudta váltani a sorsát.
1908. december 14-én született Újpesten Scherbák (Papír) Mária Magdolna néven a Nyilas jegyében, Skorpió aszcendenssel. Na, most a Skorpiónál ellentmondásosabb, szélsőségesebb karaktert nemigen találni a zodiákusban. Ez a jegy viselkedhet ugyanis nagyon negatívan, de lehet akár szeretetteli is, ezt nem lehet tudni előre.  

Szepes Mária életében több olyan pont is volt, amikor kibillenhetett volna az egyensúlyából. Rideg, szeretetlen gyermekkora volt, mert édesanyja nem tudott vele elég időt tölteni, ugyanis dolgoznia kellett, hogy legyen pénzük. Édesapja ugyanis meghalt, de ezt nagyon sokáig titkolták előle. A kislányt nevelőnő nevelte fel, aki a frusztrációit a kislányon vezette le azzal, hogy ütötte-verte. Ennek hatására könnyen szeretetkoldus lehetett volna belőle, akár aktív, akár passzív módon, de ő meg tudott bocsátani a szüleinek és a nevelőnőnek egyaránt.
Házassága meglepően tartósra sikerült, 56 évig tartott, és mindvégig kiegyensúlyozott maradt. Nemcsak  szerelem volt közöttük, hanem mély barátság és testvériség is. Mindez azért meglepő, mert a kapcsolatukat olyan nehézségek tették próbára, amelyek könnyedén elválaszthatták volna őket egymástól.
Házasságuk szexuális oldalát ugyanis nehezen tudták megélni Szepes Mária gátlásossága miatt, amely nem oldódott fel soha. Végül a szexuális energiáikat mind a ketten a művészetben vezették le. (Szepes Béla grafikusként dolgozott). Manapság a szexuális problémák simán szétbombáznak egy kapcsolatot, mert a szex annyira előtérbe került, hogy lassan már ez irányít mindent.
A másik életüket megrengető csapás a kisfiuk halála volt, aki mindössze 7 hónapot élt. Egy ilyen tragédia képes megtörni az embert, pedig a gyermek halála egy lecke, amely a megújulásra és a megbocsátásra tanítja az embert. Szepes Mária meg tudta élni ezt tanítást, és soha nem gyűlölt meg egyetlen gyermeket sem. Éppen ellenkezőleg! Meséit és ifjúsági regényeit olyan szeretettel készítette el az idegen gyerekeknek, mintha a sajátjának írta volna. Ezek után nem csoda, hogy a meséit nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek is megszerették.

Ha már a karriert említem, ott is sok nehézség várt rá, ugyanis az igazi nagy siker már csak későn köszöntött be. Igaz, hogy fiatalkorától foglalkozott ezotériával, de kénytelen volt eltitkolni a világ elől, mert a kommunista diktatúra gyűlölte a vallást, a hitet. Fő művét, a Vörös Oroszlánt, amelyen évekig dolgozott, a megjelenés után nem sokkal bezúzták, és eltüntették. Teljesen megsemmisíteni azonban nem tudták, mert a jó barát, az ekkor könyvtárosként dolgozó Hamvas Béla megmentett néhány példányt, amelyből az egyik Amerikába került, és ott is megjelent a Püski Kiadó gondozásában.  
Annak ellenére, hogy a diktatúra megpróbálta romba dönteni a karrierjét, ő továbbra sem adta fel az írást, pedig megtehette volna, sőt haragudhatott volna a világra. Ő azonban a már fentebb említett meséket kezdte el írni, amely országos ismertséget hozott neki. Sokan mindmáig a Pöttyös Panni sorozatról ismerik az írónő nevét, pedig nem is ez volt az igazi szakterülete.
A rendszerváltás azonban meghozta neki az alkotói szabadságot, és az eltelt 20 év alatt rengeteg munkája jelent meg. Eközben felfedezte magának a média is, sokszor keresték fel újságírók, illetve színészek, közismert emberek, de mégsem lett celeb, mert nem volt az az egoista, magát folyton előtérbe helyező személyiség.

Eközben elhunyt szeretett társa, Szepes Béla is, amely szintén olyan veszteség, amely képes padlóra küldeni az embert. Vannak olyanok is, akik utána halnak a szeretett embernek, mert nélküle értelmetlennek találják az életüket. Szepes Máriát azonban ez a veszteség sem törte meg, mert tudta, hogy férje energiája mindvégig vele marad, csak a teste időközben dimenziót váltott. Eme könyv megjelenésekor, 2000-ben az írónő 92 éves volt, remekül tartotta magát, és szellemi frissességét is megőrizte, habár az egészsége megkopott. Emberi méltóságát és tartását mindvégig megőrizte 2007-ben bekövetkezett haláláig.
Na, de térjünk még vissza a könyvre, amely még nem fejeződik be, Rákos Péter ugyanis a függelékben összefoglalja azokat az asztrológiai fogalmakat, amelyeket már korábban megemlített a könyvben, pl. a házbazárt jegyek urai mit jelentenek, hogyan védik meg magukat, illetve hogyan oldják meg a problémáikat az egyes állatövi jegyek.
Ha meg szeretnéd tanulni ezt a módszert, akkor keresd fel a Humanisztikus Asztrológia Iskola honlapját és vedd fel Rákos Péterrel a kapcsolatot. Amúgy is érdemes megnézni a honlapot, mert a tanári blogban további érdekes cikkek olvashatók  humanisztikus asztrológia témakörben, amelyek megkönnyítik a tanulást.

Kapcsolódó olvasnivalók:

Asztropatika: asztrológia könnyedén és érthetően - ingyenesen letölthető könyvekkel