Rüdiger Dahlke: A lélek nyelve a betegség - a fizikai tünetek mögött álló lelki okok

Ez a könyv a szerves folytatása a Thorvald Detlefsennel közösen megírt Út a teljességhez című munkának, de sajnos azt nem olvastam, úgyhogy nem tudok róla beszámolni. Dahlke viszont ennek a könyvnek az előszavában nyilatkozik arról, hogy milyen tünetek lelki okairól írtak abban a kötetben, úgyhogy ez a könyv nem a teljesség igényével készült.
Ha a teljes betegséglista érdekel, akkor javaslom, hogy olvasd el Dahlke másik a könyvét, a Betegség, mint szimbólumot, ami gyakorlatilag felsorolja az összes betegséget, illetve azt, hogy mi a feladatuk a test szerveinek a lélek szintjén. Az előző bejegyzésemben már beszámoltam erről a lexikonszerű könyvről, nézd meg.
Ez a könyv viszont abban más, hogy részletesen ír a betegségek keletkezéséről, és értelmezésüknek a filozófiájáról, míg a könyv második részében ismerteti a test szerveinek és a betegségeknek a jelentőségét a lélek szintjén, megintcsak jó részletesen.

A könyv első része meglehetősen bonyolult számomra, sokszor belegabalyodtam, de a lényege az, hogy a szerző bemutatja a hagyományos orvostudomány hozzáállását a betegségekhez, úgy mint egy rituálét. Végül is erről igazándiból nem is kell annyit beszélni, mert mindenki volt már beteg legalább egyszer-kétszer életében, nincs is ezzel baj.
A probléma ott kezdődik, amikor egy-egy tünet mögött nincsen szervi probléma, illetve ha sikerül is kezelni az orvosoknak valamelyik betegségedet, az majd később egy másik testrészben tér vissza, de a mögöttes analógia sokszor ugyanaz.
Erre mondja Dahlke, hogy a meglévő tüneteidet lényegében elnyomattatod az orvossal, de a valódi problémáid ettől még megmaradnak.
A könyv első részének a másik lényege az, hogy a betegeknek van egy ún. árnyékszemélyiségük, amit a tudatalattijuk lényére lenyomnak, de attól az még létezik, csak éppen a beteg nem hajlandó ezt elfogadni és beintegrálni a már kialakult személyiségébe. Lényegében a férfi vagy a női oldalunk elnyomásáról van itt szó nagy vonalakban, de ez persze csak általánosítás, mert minden ember életútja más, illetve a kihívásokra is máshogy reagálnak életük során.

A könyv második részében beszél a szerző a test szerveiről és a betegségekről, amelyeknek a felosztása a fejtől a lábig sémát követi. Érdekes módon ez a rész rögtön a rák ismertetésével kezdődik két okból is: egyrészt, mert népbetegségnek számít és a nyugati civilizációban csaknem minden család érintett, másrészt a rák szinte mindegyik testrészben megjelenhet, kivéve talán a szívet. Éppen ezért a betegség nem illik bele a fejtől-lábig sémába, de mindenképpen foglalkozni kell vele, hogy az emberek ne rettegjenek tovább tőle, inkább tegyenek ellene, egészen addig, amíg lehet.
Ha követed az ezoterikus irodalmat, akkor biztosan hallottál Balogh Bélának a rákkal kapcsolatos könyvéről, talán olvastad is (jómagam írtam is róla korábban itt ezen a blogon).
A két szerző abban megegyezik, hogy mindketten írnak az ún. rákos személyiség létezéséről, tehát olyan emberekről, akiknek a szervezete hajlamosabb a betegség kialakulására, csak éppen Balogh Béla nagy hangsúly fektet a könyvében a fizikai tünetek kezelésére is mind orvosi, mind természetgyógyászati szempontból.
Dahlke nem, ő inkább arról beszél, hogyan alakul ki a betegség lelki szinten, tehát mi a magyarázata a kóros sejtburjánzásnak. A szerző csak általánosságban beszél a rákról, tehát ha az érdekel, hogy a szervek szintjén mit jelent a betegség, milyen feladatot kell megtanulnod, akkor olvasd tovább a könyvet, és nézd meg, hogy az egyes szerveknek mi a szerepük a lélek szintjén, és akkor tudni fogod a választ.
Ha tovább olvasol, akkor látni fogod, hogy mindegyik szervnél bemutat a szerző pár betegséget, de nem az összeset. Ha esetleg nem találod meg a saját betegségedet, akkor ugyanaz a teendőd mit a ráknál leírtakkal.

Miután, mint mondtam ez a szerves folytatása az Út a teljességhez című könyvnek, ezért vannak olyan betegségek, amelyek itt már nem szerepelnek, csak az előző könyvben, pl. a szem, az emésztő- és a nemiszervek betegségei teljességgel hiányoznak innét.
Közvetlenül a balesetekről sem esik szó, csak a mozgásszervi problémáknál említi meg a szerző, ellenben az öregedés problémáiról részletesebben beszél. Mindegyik szervnél találsz önismerettel kapcsolatos kérdéseket, amelyeken érdemes elgondolkodnod, ugyanis a lelki problémáidat csak te oldhatod meg.
A kötet második része sokkal élvezetesebb, olvashatóbb, mint az első, filozófiai rész, talán azért, mert ez már a problémák konkrét megoldásáról szól.  A szerző végezetül azzal búcsúzik, hogy szeresd önmagad, mert örökké együtt kell élnetek, ráadásul, amit magadban nem szeretsz, azt majd mások tükrözik feléd olyan emberek képében, akiket ki nem állhatsz.
Ha sikerül elfogadni a megtagadott személyiségvonásaidat, illetve a tested bizonyos, számodra utálatos pontjait, akkor kiegyensúlyozottabbá válsz, és a problémáid is rendeződnek a többi emberrel.
Az ősi távol-keleti tanok ez úgy nevezik, hogy az ember középen van, és ilyenkor a nyugalmából nem tudja kizökkenteni semmi. Ennek az állapotnak az eléréséhez kívánok sok sikert.